Itt az MI okozta kiégés — pedig azt ígérte, hogy időt spórol

A UC-Berkeley és a Yale kutatói arra jutottak, hogy az MI-eszközök nem csökkentik a munkát; inkább fokozzák azt, és ez munkaterhelés-növekedéshez valamint kiégéshez vezet.

Egy új, a Harvard Business Review oldalán megjelenő tanulmány megerősítette azt, amit sok dolgozó már régóta sejtett: az MI-eszközök nem csökkentik a munkát, hanem inkább még több feladatot hoznak.

A tanulmány a UC-Berkeley és a Yale kutatóinak adataira hivatkozik. A vizsgálatot egy olyan 200 fős techcégnél végezték mintegy nyolc hónapon keresztül, ahol az alkalmazottak önként kezdték el használni az MI-eszközöket.

Az eredmények egyértelmű mintákat mutattak a munkaterhelés fokozódására, ez egyfajta lassú munkaterhelés‑felhalmozódás.

Az MI okozta kiégés egyik oka a feladatbővülés. A termékmenedzserek kódolni kezdtek, a kutatók pedig mérnöki munkát végeztek. A korábban jól körülhatárolt szerepek elmosódtak, ahogy a dolgozók olyan feladatokat is elvállaltak, amelyek korábban nem tartoztak hozzájuk. Az MI ezt a váltást megvalósíthatónak mutatta.

„Azt gondoltad, hogy ha produktívabb lehetsz az MI-vel, akkor időt spórolsz, és kevesebbet dolgozol,” mondta egy mérnök a kutatóknak. „De valójában nem dolgozol kevesebbet. Ugyanannyit vagy még többet dolgozol.”

Ez lavinaszerű hatást váltott ki. A mérnökök hirtelen azon kapták magukat, hogy mások munkáját ellenőrzik, javítják, és tanácsokat adnak azoknak, akik, ahogy egy résztvevő találóan fogalmazott, „érzésre kódolnak”.

Aki automatizálta a munkája egy részét, azzal csak több munkát adott valaki másnak.

Az MI beszélgetős felülete miatt a munka elkezdése könnyűvé vált—nem volt üres lap miatti bénultság, sem ijesztő tanulási görbe.

Így a dolgozók „gyors utolsó parancsokat” küldtek az MI-nek, mielőtt elhagyták az íróasztalt, hogy az MI elvégezze a feladatokat, amíg ők távol vannak. Sokan szabadidejükben is használták az MI-t, és ez a munkaidőn kívüli MI-használat összeadódott, így kevesebb természetes szünet maradt.

A párhuzamos munkavégzés elterjedése is hozzájárult az MI okozta kiégéshez. Az alkalmazottaktól elvárták, hogy egyszerre több munkafolyamatot kezeljenek, mivel az MI azt az érzetet keltette, hogy a feladatokat a háttérben is el lehet végezni.

A megígért termelékenységnövekedés gyakran állandó figyelemváltásba és hosszabb feladatlistákba torkollott.

Ha mindezt összeadjuk, megkapjuk azt az önmegerősítő ciklust, amelyben az MI megkönnyíti a dolgokat, így a dolgozók többet csinálnak ezekből, és emiatt még jobban támaszkodnak az MI-re, hogy megkönnyítse a dolgokat. Ismétlés, kiégés.

„Több résztvevő is megjegyezte, hogy bár produktívabbnak érezte magát, nem érezte magát kevésbé elfoglaltnak, sőt, néha még elfoglaltabbnak is, mint korábban,” írják a kutatók.

A dolgozókat fokozatosan elbocsátják és akik maradnak, azok gyakran a kiégés határára kerülnek.

Egy új DHR Global felmérés szerint 1500 vállalati szakember közül 83% kiégést tapasztal, amelynek fő oka a túlterheltség és a túlórák.

Forrás: DHR

2024-ben az Upwork Research Institute arról számolt be, hogy az MI-t használó dolgozók 77%-a szerint ezek az eszközök csökkentették a termelékenységüket és növelték a munkaterhelésüket.

Idén ugyanaz az intézet úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt hónapokban a legkeresettebb készségek az MI-hez kapcsolódtak.

A legkeresettebb munkák az Upwork-ön. Forrás: Upwork

A Berkeley kutatói hangsúlyozzák, hogy ez a munkabővülés rövid távon produktívnak tűnhet, de hosszú távon szellemi fáradtsághoz, gyengébb döntésekhez és végül fluktuációhoz vezethet. A dolgozók rájönnek, hogy a munkaterhelésük megnőtt, miközben ők csak kísérleteztek a ChatGPT-vel.

A megoldásuk: a cégeknek szükségük van egy „MI-gyakorlatra”, vagyis tudatos szabályokra az MI használatára vonatkozóan.

Ilyen lehet például a szándékos szünetek beiktatása nagy döntések előtt, a munkafolyamatok sorrendbe állítása a figyelemmegosztottság csökkentésére, és az is fontos, hogy szánjunk időt az emberi kapcsolatok számára.

A kutatók arra jutottak, hogy „ha nincsenek ilyen gyakorlatok, az MI-vel támogatott munka természetes iránya nem a csökkenés, hanem az intenzívebbé válás, ami kiégéshez, gyengébb döntésekhez és fenntarthatósági problémákhoz vezet."

Az adatok  a ranglétra mentén éles különbséget mutattak. Kiégésről az asszisztensek 62%-a és a belépő szintű dolgozók 61%-a számolt be, míg a felsővezetők körében ez csak 38% volt.