Halhatatlan blokkláncok: zéró energiatárolási technológiák

A hosszú távú tárolás terén a közelmúltban elért előrelépések képezhetik az alapját olyan megváltoztathatatlan digitális főkönyvek kifejlesztésének, amelyek képesek évmilliókig tárolni az adatokat energiaellátás nélkül - más szóval halhatatlan blokkláncok létrehozását. 

A blokklánc-technológia alapvetően azon az egyszerű feltevésen alapul, hogy az adatok bizonyíthatóan nagyobb biztonságban vannak egy decentralizált főkönyvben, mint egy központi szerveren.

Helyi kiesés esetén, például az elektromos hálózat meghibásodása esetén a főkönyv addig marad biztonságban, amíg máshol vannak még működő csomópontok. Egy központosított szerver csak addig képes adatokat tárolni és kiszolgálni, amíg áram alatt van. 

Amiatt nem kell aggódni, hogy egy áramkimaradás esetén a banki adatok elvesznek. A modern számítógépes rendszerek általában akkumulátoros biztonsági mentésekkel működnek, amelyek szükség esetén hónapokig vagy akár évekig képesek biztosítani az adatok megőrzését. 

De ahogyan a modern titkosítás felett a kvantumszámítástechnika fenyegetése is ott lebeg, úgy a decentralizált és a központosított adattároló rendszereket is elképzelhető jövőbeli veszélyek fenyegetik. 

Az egyik ilyen elméleti fenyegetés egy globális áramszünet lenne. Még robusztus akkumulátoros tartalékrendszerek esetén is elképzelhető, hogy a Föld mágneses mezejét érintő természeti katasztrófa vagy valamilyen külsőleg kiváltott elektromágneses impulzus miatt a bolygónkon lévő elektromos ellátás leáll.

Lehet, hogy ez elsőre hollywoodi forgatókönyvnek hangzik, de nem valószínű, hogy sok kormánynak van vészhelyzeti terve a másodlagos, nem kritikus rendszerekre, például a Bitcoin és Ethereum blokkláncokra arra az esetre, ha a Föld pólusai felborulnának (valószínűtlen), vagy az idegenek EMP-sugárral bombáznának minket (szintén valószínűtlen). 

Abban az esetben, ha az emberiség - bármilyen okból - kihalna, adataink nagy része velünk együtt veszne el. Évszázadok alatt az olyan törékeny tárolóeszközök, mint a könyvek és a mágnesszalagok, a jelentéktelenségig romlanának. 

Évezredek múlva a digitális tárolóeszközök nagy része valószínűleg visszaállíthatatlan sérüléseket szenvedne. És ha el tudjuk képzelni, hogy a Föld évmilliókig hidegen és magányosan forog, mielőtt újraindulna és újra életet teremtene, akkor csak az extrém hosszú távú tárolási megoldásokban mentett adatok maradhatnának fenn. 

A jövő emberei és/vagy idegenek szerencséjére már most is rendelkezünk olyan technológiával, amely lehetővé teszi az adatok rendkívül hosszú ideig történő megőrzését.

Két példa erre a DNS-tárolás, amely az adatokkal kódolt mesterséges fosszíliák létrehozását jelenti, valamint a kerámia nano memória névre keresztelt technológiai megoldás a Cerabyte-tól, akik hő, sugárzás és korrózió ellen védett kerámialapokra rögzítenek adatokat. Ez elméletileg lehetővé teszi, hogy az adatok örökre kódolva maradjanak, anélkül, hogy a lebomlás lehetősége fennállna.

Bár egyiket sem kifejezetten arra tervezték, hogy egy blokklánc-hálózat részeként működjön, mindkettőt használták már fontos adatok tárolására az utókor számára.

Ennek szellemében lenne értelme a Bitcoin whitepaper-t és más fontos dokumentumokat egy mesterséges kövületbe és/vagy kerámia nano memória szilánkba helyezni. Ez minimálisan bepillantást engedne a jövő létezőinek a technológiánkba. 

Ugyanakkor a zéró energiatárolás segítségével egy működő blokklánc pillanatképét is fel lehet építeni. Bár egy ilyen vállalkozás logisztikája az adathordozó korlátainak függvénye lenne, elméletileg megvalósíthatónak kellene lennie egy adott időpontban létező blokklánchálózat feltámasztására vonatkozó utasítások kódolása.