Élelmiszer-csalás elleni harc: Hogyan segíthet a blokklánc?

Az élelmiszer-csalás évente elképesztő 50 milliárd dolláros veszteséget okoz a globális élelmiszeriparnak, miközben súlyosan veszélyezteti a közegészséget. A blokklánc technológia, amennyiben alapos tervezéssel és pragmatikus megközelítéssel kerül bevezetésre, hatékony eszköz lehetne ezen „árnyékos bűncselekmény” visszaszorítására.

Azonban a megoldásnak van egy komoly hátránya: a magas árcédula. Jelentős akadályt jelent a skálázhatóság, vagyis a rendszer nagyméretű kiterjeszthetősége, a költségek, az átjárhatóság más rendszerekkel, és a már meglévő rendszerekkel való integráció.

Emellett komoly aggodalmak merülnek fel az adatvédelemmel kapcsolatban, és a szabályozási bizonytalanság, valamint az érdekelt felek általi elfogadás is hosszú, rögös utat igényel.

Az élelmiszer-csalás nem szűnik meg. Ahogy David Carvalho, a Naoris Protocol vezérigazgatója megjegyezte:

„A legtöbb ember meglepődne, ha hallaná, hogy az élelmiszer-csalás probléma, pedig jelentős, évente 30 és 50 milliárd dollár közötti összeget von el a globális élelmiszeripartól. Ez a szektor teljes értékének – több mint 12 billió dollárnak – csak kis százaléka, de mégis egy kis ország, mint Málta GDP-jének felel meg.” 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) felvázolja, hogy az élelmiszer-csalás szándékos megtévesztést jelent a vásárolt élelmiszerek minőségével vagy tartalmával kapcsolatban. Lényegében ez az anyagok szándékos cseréje, hozzáadása vagy eltávolítása gazdasági haszonszerzés céljából. A csalás tipológiái sokfélék és kifinomultak. Ide tartozik a hibás címkézés, lopás, hamisítás és hígítás.

Rengeteg valós példa létezik. Melamint adtak a tejhez Kínában a fehérjetartalom meghamisítására. Lóhúst adtak el marhahúsként Európában. Az olívaolajat gyakran hígítják olcsóbb növényi olajokkal. A gazdasági kár megdöbbentő. De a tényleges költség sokkal magasabb, ha figyelembe vesszük a hírnév romlását, a szabályozási megfelelőséget, a jogi csatákat és a fogyasztói hűség erózióját.

Egyes esetekben az emberi költség sokkal pusztítóbb lehet; a 2008-as kínai melaminbotrány több mint 300 000 csecsemőnek okozott kárt. Temujin Louie, a Wanchain vezérigazgatója kiemelte az élelmiszer-csalás által létrehozott ördögi kört:

„Egy csalási eset egészségügyi riadalmat okoz, ami aláássa a fogyasztói bizalmat. Ez a csökkent bizalom az érintett márka és a szélesebb termékkategória csökkent értékesítéséhez vezethet, ezzel gazdaságilag károsítva a törvényes vállalkozásokat.”

A kár nem az egyéni veszteségek összegeként számítható. Azt az élelmiszeripar alapjainak rendszerszintű gyengüléseként kell kiszámítani.

A globális ellátási láncok komplexitása és átláthatatlansága termékeny talajt teremt a csalás számára. A hideglánc különösen sebezhető. A hideglánc-logisztika hibái romláshoz vezethetnek. Ezek a hibák lehetővé teszik a csalók számára, hogy félrevezetően mutassák be a tárolási körülményeket, vagy romlott árut adjanak el frissként.

A csalás nem korlátozódik nagy horderejű esetekre vagy luxuscikkekre. A tejtermékek, fűszerek, tenger gyümölcsei, biotermékek, méz és gyümölcslevek gyakori célpontok.

Az adatrendszerek szétaprózottsága igazi Achilles-sarkat jelent. Sok vállalat ugyan rendelkezik saját belső nyomon követési megoldásokkal, ám ezek ritkán képesek kommunikálni a beszállítók vagy az ügyfelek rendszereivel.

Ez a fajta elszigeteltség „információs szigeteket” hoz létre, melyek megakadályozzák az ellátási lánc teljes, végpontok közötti átláthatóságát. Ennek következtében a hamisított termékek akadálytalanul bejuthatnak és mozoghatnak a rendszerben, anélkül, hogy megosztott, megbízható adatok segítenék az észlelésüket.

A blokklánc technológia ígéretes megoldást kínál az élelmiszer-csalás egyre súlyosbodó problémájára. Ahogy Louie is kiemelte, bár az Ethereum indulása óta eltelt egy évtized, igazi áttörést mégsem hozott. Ennek oka, hogy a korai próbálkozók gyakran túl egyszerűen közelítették meg a problémát.

A blokklánc alapelvei – mint a decentralizáció (nincs egyetlen központi irányító), az immutabilitás (az adatok nem módosíthatók vagy törölhetők rögzítés után), a szelektív átláthatóság (csak a releváns adatok megosztása), az okosszerződések (automatizált megállapodások) és a kriptográfia (adatbiztonság) – mind hozzájárulhatnak egy átláthatóbb és megbízhatóbb rendszerhez.

Az IoT (Internet-of-Things) szenzorok integrálásával például valós idejű, hamisíthatatlan adatok gyűjthetők a termékek útjáról, ami különösen fontos a hideglánc integritása szempontjából.

Szerencsére már látunk valós példákat is: a Walmart az IBM-mel közösen már percekre csökkentette a nyomon követési időt, a TE-Food és a Provenance pedig hasonló megoldásokat kínál. Olyan nagyvállalatok, mint a Nestlé és a Carrefour, szintén vizsgálják a technológiát.

Louie szerint a blokklánc paradigmaváltást hoz: a papír alapú, közvetítői bizalomra épülő rendszerek helyett ellenőrizhető adatokra támaszkodhatunk. Carvalho pedig hozzáteszi, hogy a megnövekedett átláthatóság és ellenőrizhetőség elrettentő hatással bír a csalókra.

Bár a blokklánc sok mindent ígér, nem egy csodaszer. Komoly akadályt jelentenek a skálázhatóság, a magas költségek, az átjárhatóság hiánya a régi rendszerekkel, és az integráció nehézségei.

Alapvető korlátja a „szemét be, szemét ki” elv: a blokklánc csak azt tudja garantálni, hogy a bekerült adatok megváltoztathatatlanok, de a pontosságukért már nem felel. A külső adatokat betápláló rendszerek (például IoT eszközök vagy orákulumok) manipulálhatók, vagy hibásak lehetnek, és a manuális adatbevitel is torzíthatja az információkat. Tehát hiába tökéletes a nyomon követés, ha a bemenő adatok már eleve hibásak vagy csalárdak.

További kihívást jelentenek az adatvédelmi aggályok, a szabályozás bizonytalansága és az érintett felek elfogadása. Az érzékeny üzleti adatok megosztása óvatosságot igényel, bár az engedélyezett blokkláncok és a szelektív átláthatóság megoldást kínálhatnak. Ehhez azonban gondos irányítás és egyértelmű adatkezelési protokollok kellenek. A szabályozási keretek fejlődnek, és a széleskörű részvétel elengedhetetlen a sikerhez.

Louie szerint fontos a pragmatikus megközelítés: érdemes egyértelműen meghatározott esetekkel kezdeni, ahol a blokklánc bizonyíthatóan értéket teremt, ahelyett, hogy egyszerre mindent megpróbálnánk. Kiemelte a robosztus irányítási modellek fontosságát, főleg a konzorciális blokkláncoknál.

Carvalho pedig azt hangsúlyozta, hogy a technológia önmagában kevés. A sikerhez elengedhetetlen az üzleti folyamatok újratervezése, a képzés, a változáskezelésbe való befektetés, valamint az együttműködés és az adatok megosztásának kultúrája.

A blokklánc és az IoT (Internet-of-Things), a mesterséges intelligencia (AI) és más újítások együttes ereje ígéretes jövőt teremt az élelmiszeriparban. Az IoT szenzorok például valós időben követik a termék útját, és hamisíthatatlan adatokat rögzítenek, míg az AI algoritmusok ezeket az adatokat elemezve észlelik az anomáliákat és optimalizálják a logisztikát. Emellett a gyors tesztek, az okos csomagolás, a robotika és a digitális tanúsítványok mind hozzájárulnak az élelmiszer minőségének és biztonságának garantálásához.

A csalás elleni harcra épülő infrastruktúra számos további előnnyel jár: javul a működési hatékonyság, csökken az élelmiszer-pazarlás, és hitelesíthetővé válnak a fenntarthatósági állítások. Ezért a blokklánc és a kiegészítő technológiák már a csalás által kevésbé érintett cégek számára is vonzóvá váltak. A kísérleti projektekből értékes tanulságok születnek, iparági együttműködések jönnek létre, és egyre több szabvány alakul ki.

A végső jutalom nemcsak a csalás visszaszorítása, hanem a fokozott élelmiszerbiztonság, a kevesebb pazarlás, a nagyobb fogyasztói bizalom és egy általánosan fenntarthatóbb, igazságosabb és ellenállóbb globális élelmiszerrendszer. Az élelmiszer-csalás bár láthatatlan, de nem legyőzhetetlen. Ha okosan vezetjük be és integráljuk, a blokklánc lehet az a bizalmi réteg, ami végre megoldja az 50 milliárd dolláros élelmiszer-csalási problémát.