Az IMF szerint a helyi stablecoinok erősíthetik a digitális dollárt

Az IMF úgy látja, hogy a közös blokkláncos infrastruktúra megkönnyítheti a helyi stablecoinok átváltását dollárfedezetű tokenekre, akár bankok nélkül.

Röviden:

• A dollár visszaszorítására szánt helyi tokenek végül könnyebbé tehetik a digitális dollár használatát.
• A devizaváltás decentralizált tőzsdékre és közvetlen cserékbe terelődhet, ami nehezítheti a tőkeáramlás ellenőrzését.
• Dél-Afrikában a dollárfedezetű tokenek kereslete is korlátozott, a randhoz kötötteké még alacsonyabb.
• Korlátozott dollárhozzáférés mellett nőhet a devizakereslet, ezért az IMF az átváltási pontok szabályozását sürgeti.

A közös blokklánc megkönnyítheti a digitális dollárra váltást

Dan Katz, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) első vezérigazgató-helyettese pénteken arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi stablecoinok és a dollárfedezetű tokenek ugyanazon a blokkláncos infrastruktúrán működhetnek. Ilyen környezetben a felhasználók decentralizált tőzsdéken, likviditási poolokon vagy közvetlenül egymás között válthatnak a két eszköztípus között.

Katz ezért úgy látja, hogy a nemzeti pénznemhez kötött tokenek akár fel is gyorsíthatják a devizaalapú stablecoinok terjedését. A közös technológiai háttér ugyanis egyszerűbb átjárást teremthet a helyi digitális pénz és a dollárfedezetű tokenek között.

A helyi stablecoinok a bankokon kívülre terelhetik a devizaváltást

A Fokvárosi Egyetemen tartott beszédében Katz arról is beszélt, hogy a blokkláncos átváltások csökkenthetik a bankok és a hagyományos pénzváltók szerepét. A devizaforgalom egy része decentralizált tőzsdékre, likviditási poolokba vagy közvetlen felhasználói cserékbe kerülhet.

A hagyományos közvetítők olyan ellenőrzési pontokat biztosítanak, amelyeken keresztül a hatóságok követhetik és kezelhetik a tőkeáramlást. Ha az átváltás egyre nagyobb része blokkláncon történik, ezek az eszközök kevésbé lehetnek hatékonyak.

Dél-Afrikában a randhoz kötött tokenek iránt még kisebb a kereslet

Dél-Afrikában egyelőre a dollárfedezetű stablecoinok sem terjedtek el széles körben, a randhoz kötött tokenek iránt pedig még gyengébb a kereslet. Katz szerint ebből még túl korai lenne biztos következtetéseket levonni.

Az IMF vezetője a dolláralapú tokenek több lehetséges előnyét is megnevezte. Ezek likvidebbek lehetnek, erősebb hálózati hatással rendelkezhetnek, és több platformon, illetve országhatárokon át is elfogadhatják őket. A helyi stablecoinoknak így olyan digitális eszközökkel kell versenyezniük, amelyek már szélesebb felhasználási körrel rendelkeznek.

A kockázatok országonként eltérnek, ezért az IMF szabályozást sürget

Az IMF országonként eltérő hatásokkal számol. Az erősen dollárosodott gazdaságokban a stablecoinok elsősorban a már meglévő dollárállomány egy részét válthatják fel, ezért nem feltétlenül teremtenek új devizakeresletet.

Más lehet a helyzet azokban az országokban, ahol korlátozott a dollárhoz való hozzáférés, és gyengébb a gazdasági keretrendszer. Katz szerint ott a stablecoinok növelhetik a külföldi pénznemek iránti igényt. Az IMF ezért azt sürgeti, hogy a hatóságok vonják szabályozás alá a hagyományos pénz és a kriptó közötti be- és kilépési pontokat, valamint a blokkláncon működő átváltási helyeket.

Hogyan értelmezzük ezt a hírt?

A saját stablecoin kibocsátása önmagában nem védi meg egy ország pénzét a digitális dollár térnyerésétől. Ha a helyi és dollárfedezetű tokenek között egyszerű az átjárás, a helyi token akár belépési ponttá is válhat azok számára, akik végül dolláralapú eszközt szeretnének használni. Ez különösen ott érzékeny kérdés, ahol a dollárhoz való hozzáférés korlátozott.

Az IMF ezért helyesen nem magát a technológiát akarja korlátozni, hanem azokat az átváltási pontokat helyezné szabályozási keretbe, ahol a hagyományos pénz és a blokkláncos eszközök találkoznak. A dél-afrikai példa azt is jelzi, hogy a helyi tokennek nem elég a nemzeti devizához kötődnie: likviditásra és széles körű elfogadásra is szüksége van ahhoz, hogy érdemi alternatívát jelentsen a digitális dollárral szemben.