Bitcoin és a vízhiány: kriptovaluták a megoldásért

A Bitcoin nemcsak a pénzügyi területen tölt be kiemelt szerepet, de most már a vízszegénység elleni küzdelemben is helyet kapott.

A „Bitcoin fosszilis tüzelőanyagokat használ” érvelés egyre inkább megdől a Bloomberg új adataival szemben, amelyek azt mutatják, hogy a hálózat valójában a leginkább fenntartható energiával támogatott iparág a bolygón, és az energia 53%-a fenntartható forrásokból származik.

Erre a hírre válaszul most egy új támadási felület jelent meg: „A bitcoin túl sok vizet használ”. Mi a tanulság? Ha a Bitcoin fosszilis tüzelőanyagot használ energiaforrásként, az rossz, de ha vízenergiát használ, az is rossz.

Mielőtt tovább mennénk és kitérnénk a vízhiány problémájának vessünk egy pillantást a bitcoin energia igényére. A cambridge egyetemen végzett tanulmány szerint fontos leszögezni, hogy ha a bitcoin-bányászat energia igényét vizsgáljuk, akkor nem lehet tökéletes megállapításra jutni. 

Ennek eredményeként a más, a felszínen hasonlónak tűnő tevékenységekkel való közvetlen összehasonlítás csak részleges – így szükségképpen hiányos – képet nyújthat. 

Először is nézzük meg, mely nemzetek szenvednek leginkább a vízhiánytól. Egy gyors Google-keresés azt mutatja, hogy „a világ 17 leginkább vízhiányos országából 12 Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában helyezkedik el.”

A gazdagabb országok, például az Egyesült Arab Emírségek sótalanítást alkalmaznak a probléma megoldására. A sótalanítás azonban drága és energiaigényes. Számos környezetvédelmi problémával is rendelkezik, amelyek közül nem utolsósorban az a tény, hogy az Egyesült Arab Emírségekben az energia 78%-a fosszilis tüzelőanyagból (földgáz) származik.

Erőfeszítések folynak a sótalanító üzemek egyre inkább megújuló energiával való ellátására, azonban az ilyen projektek időbe telnek. Új technológiát kell fejleszteni, és új napelemes kapacitást kell kiépíteni. 

Általában a hőt közvetlenül a sótalanításhoz használják fel. De a Zero Two és a Marathon rájött, hogy a Bitcoin bányásztornyok által felhasznált energia majdnem 100%-a hőenergiává alakul át. Ha ez a hő újrahasznosítható, akkor újra felhasználható.

És ezt az újrahasznosított hőt most vízsótalanításra használják. Az egyetlen különbség az, hogy eközben a sótalanító létesítmény bevételre tesz szert a bitcoinbányászatból, ami azt jelenti, hogy javul a víz/dollár arány.

Más iparágakkal ellentétben a Bitcoin bányászata viszonylag mobil. Olcsó és bőséges energiaforrások után kutatva, a bányászok meglehetősen gyorsan új létesítményeket állíthatnak fel a világ minden táján.

Ennek eredményeként a bitcoin-bányászok úgynevezett „sodort” energiaforrásokhoz nyúlhatnak, amelyeket más iparágak nem tudnak könnyen hasznosítani. Ilyen esetekben a Bitcoin bányászai nem versenyeznek más iparágakkal vagy lakossági felhasználókkal ugyanazért az erőforrásért, hanem felszívja a felesleges energiát, amely egyébként elveszett vagy elpazarolt volna.

Az országok energialábnyomával való összehasonlítás a leggyakoribb mérési típus. Gyakran használják a nyilvános vitákban álláspontok alátámasztására, aggodalmát fejezve ki a Bitcoin villamosenergia-fogyasztásának mértéke miatt.

Ezeknek a nemzeteknek a sótalanítás az ideális megoldás – ezért az összes sótalanítás 53%-a jelenleg a Közel-Keleten történik. A sótalanítás azonban szén- és energiaigényes. A Bitcoin bányászata mindkét probléma megoldásában segít.

Először is, segíti a szén-dioxid-intenzitást azáltal, hogy jövedelmezőbbé teszi a Közel-Keleten a napelemes telepítéseket azáltal, hogy megvásárolja az energiát, amelyet egyébként elpazaroltak volna.

Másodszor, jövedelmezőbbé teszi a sótalanító üzemeket azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy bitcoint állítsanak elő, és az ASICS hulladékhőjét használják fel a sótalanításhoz, ami azt jelenti, hogy ezek az üzemek több vizet tudnak nyereségesen sótalanítani.