Több azonosító, több szabadság: Buterin pluralista megoldása

Vitalik szerint a pluralista digitális azonosító a jövő. Védi a magánéletet, biztosítja az egyenlő hozzáférést és ellenáll a visszaéléseknek.

Miért fontos a digitális személyazonosságunk?

Vitalik Buterin, az Ethereum társalapítója egy igen fontos kérdésre hívja fel a figyelmet: hogyan tudjuk megőrizni a magánéletünket a digitális világban, miközben mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosítunk a digitális szolgáltatásokhoz?

A megoldás, amit javasol, a „pluralista identitás” rendszere. Ez a koncepció alapjaiban különbözik attól, amit eddig a digitális azonosítókról gondoltunk. 

Buterin óva int attól, hogy ha egyetlen, mindent átfogó digitális azonosítót vezetünk be, azzal könnyen elveszíthetjük az álnévhasználat lehetőségét. Gondold csak el, ha minden online tevékenységed egyetlen, könnyen nyomon követhető profilhoz lenne rendelve – ez komoly veszélyt jelentene a magánéletére nézve.

Hétvégén közzétett blogbejegyzésében Buterin a nulla-tudású (ZK) alapú azonosítók előnyeit és hátrányait elemezte. Ezek a rendszerek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy anélkül igazolják magukat, hogy felfednék személyes adataikat. Jó példa erre a már több mint 10 millió felhasználóval rendelkező World ID, Tajvan digitális azonosítója, valamint az Európai Unió egyre inkább ZK technológiát alkalmazó kezdeményezései.

Egyetlen azonosító: kockázat és kényszer

„A ZK-burkolás sok fontos problémát megold,” írta Vitalik. 

De rögtön hozzátette, hogy ZK-burkolt azonosítóknak is vannak kockázatai, különösen, ha mereven ragaszkodunk ahhoz, hogy személyenként csak egy azonosító létezzen. Ez alááshatja az álnévhasználatot és kényszernek teheti ki a felhasználókat.

Buterin egyik fő aggodalma az, hogy a platformok rákényszeríthetik a felhasználókat egyetlen, nyomon követhető identitásra. Ez megszüntetné a lehetőséget, hogy külön, álnéven működő profilokat tartsunk fenn.

Ha valaki úgy akarja használni az álneveit, hogy azok ne legyenek könnyen visszavezethetőek hozzá, akkor különböző helyeken különböző álnévvel kell megjelennie. Ha ez a rugalmasság eltűnne, olyan világban találhatnánk magunkat, ahol minden tevékenységünknek de facto egyetlen nyilvános identitás alatt kell lennie, ami növeli a kormányzati vagy munkahelyi megfigyelés kockázatait.

Buterin azt az ötletet is elvetette, hogy kizárólag a „vagyon igazolását” (proof of wealth) használják a többszörös fiókregisztráció (Sybil-támadások) elleni védekezésként. Szerinte ez kizárja azokat az embereket, akik nem tudnak fizetni, és a hatalmat a gazdagok kezében koncentrálja.

„Az elméleti ideál valahol a kettő között van, ahol N azonosítót N² költségen lehet megszerezni,” magyarázta, utalva arra, hogy a költségek a megszerzett azonosítók számának négyzetével arányosan nőhetnek.

A pluralista identitás

A rugalmas megközelítés eléréséhez Buterin a pluralista identitási rendszereket javasolja. Ezekben a rendszerekben egyetlen hatóság sem felügyeli az azonosítók kibocsátását – szerinte ez a legjobb realisztikus megoldás.

Elmagyarázta, hogy ezek lehetnek explicit rendszerek, amelyek a közösségi hálózatokon alapuló ellenőrzést használnak, mint például a Circles. Vagy lehetnek implicit rendszerek, amelyek több azonosító szolgáltatóra támaszkodnak – például kormányzati dokumentumokra, közösségi platformokra és másokra –, így egyetlen azonosító sem szerez közel teljes piaci részesedést.

„A pluralista identitás bármely formája… természetesen hibatűrőbb,” jegyezte meg, rámutatva, hogy ez a rugalmasság segíti a hontalan embereket vagy azokat, akik nem férnek hozzá a hagyományos azonosítókhoz.

Ha valaki több, különböző típusú azonosítóval rendelkezik (például egy kormányzati azonosítóval, egy közösségi média profillal, egy web3-as tárcával, vagy egy biometrikus azonosítóval egy decentralizált rendszerben), akkor ha az egyik azonosítója valamiért használhatatlanná válik, még mindig ott van a többi. 

Végső soron Buterin azzal érvelt, hogy a legjobb kimenetel az lenne, ha az egy személyre vonatkozó azonosító rendszereket összeolvasztanák a szociális hálózatok alapú rendszerekkel, hogy sokszínű, globális identitáshálózatokat hozzanak létre.

Vitalik Buterin arra figyelmeztet, hogy ha egyetlen digitális azonosító rendszer (például egy cégé vagy egy államé) annyira elterjed, hogy szinte mindenki azt használja, akkor az a világot egy olyan irányba tereli, ahol mindenkinek csak egyetlen, központilag ellenőrzött digitális személyazonossága lesz. Ennek a modellnek viszont sokkal rosszabbak a tulajdonságai, például könnyen elveszíthetjük a magánéletünket és online szabadságunkat.