Az olasz jegybank szerint nem mindig olcsóbb a stablecoin-utalás

Az olasz jegybank 200 utalást vizsgált: a költségek 0,3–9% között mozogtak, és a stablecoin-utalás csak három útvonalon bizonyult olcsóbbnak a Wise-nál.

Röviden:

• A blokklánc tranzakciós díjai kis tételt jelentettek; 200 USDC-utalásnál a váltás dominált.
• A hét összevethető útvonalból a stablecoin csak háromnál bizonyult olcsóbbnak a Wise-nál.
• A helyi fizetési rendszerek határozták meg az utalási időt; a stablecoin elköltése kiváltaná a visszaváltást.
• A MiCA és a GENIUS Act új jogi keretet ad a stablecoinok kibocsátóinak és szolgáltatóinak.

Kétszáz stablecoin-utalás mutatta meg, hol keletkeznek a valódi költségek

Az olasz jegybank kutatói Olaszország és Brazília, Argentína, Japán, az Egyesült Arab Emírségek, valamint Dél-Afrika között tesztelték a stablecoin-utalás teljes folyamatát. A 10, mindkét irányban vizsgált útvonalon összesen 200 USDC-tranzakciót indítottak.

A számítás az induló fiatpénz USDC-re váltásától a fogadó ország pénznemére történő visszaváltásig minden lépést lefedett. A blokklánc használata önmagában kevesebbe került, a teljes díjat főként a váltási költségek és az eltérő devizák közötti átváltás növelte.

A Wise hét összevethető útvonalból négy esetben olcsóbb maradt

A végeredmény nagyban függött attól, melyik hagyományos szolgáltatás díjaihoz hasonlították az USDC-alapú megoldást. A Világbank 6,65%-os globális átlagához képest a vizsgált útvonalak többségén kedvezőbb volt a stablecoin használata.

A Wise ennél szigorúbb összehasonlítási alapnak bizonyult. A 10 tesztelt útvonalból hét esetében állt rendelkezésre összevethető adat, és az USDC csak háromnál került kevesebbe. Az alacsony blokkláncdíj tehát önmagában nem garantál olcsóbb határokon átnyúló fizetést, ha a feladó és a címzett oldalán is pénzváltásra van szükség.

A helyi infrastruktúra és a közvetlen felhasználás csökkenthetné az átfutási időt és a költségeket

Az utalási időt elsősorban a fogadó és küldő ország belföldi fizetési rendszere határozta meg. Ahol nem működött azonnali elszámolás, ott a teljes folyamat 1–2 munkanapot vett igénybe, hiába teljesült gyorsan az USDC mozgatása a blokkláncon.

A kutatók ezért a helyi azonnali fizetési infrastruktúra fejlesztését tartják a versenyképesség egyik feltételének. További költségeket lehetne elkerülni, ha a címzett közvetlenül stablecoinnal fizethetne árukért, szolgáltatásokért, lakbérért vagy tandíjért. Ilyenkor nem kellene a kapott összeget helyi fiatpénzre visszaváltani.

A MiCA és a GENIUS Act új keretet ad a piacnak

A szabályozás felépítése közvetlenül befolyásolja, mennyire egyszerűen használható a stablecoin határokon átnyúló utalásokra. A tiltó megközelítés nem szüntette meg teljesen a keresletet, inkább offshore platformok és más, nem szabályozott csatornák felé terelte a felhasználókat.

A túl szigorú követelmények eközben növelték a lakossági ügyfelekre háruló működési terheket. Az Európai Unió már bevezette a kriptoeszközökre vonatkozó MiCA-keretrendszert, az Egyesült Államok pedig elfogadta a fizetési stablecoinokat szabályozó GENIUS Actet. A két rendszer eltérő piacon, de egyaránt jogi keretet ad a szolgáltatóknak és a kibocsátóknak.

Hogyan értelmezzük ezt a hírt?

A vizsgálat józan korrekció a stablecoin-utalások körüli „olcsó és azonnali” narratívához. A blokkláncon való USDC-mozgatás valóban gyors és olcsó lehet, de a felhasználó teljes költségét a fiatpénz be- és kiváltása, valamint a helyi fizetési rendszerek minősége határozza meg. Amíg a küldőnek stablecoint kell vennie, a címzettnek pedig helyi pénzre váltania, addig a hagyományos szolgáltatók díjelőnye több útvonalon is megmaradhat.

A stablecoinok igazi előnye ott rajzolódik ki, ahol a kapott összeget visszaváltás nélkül is el lehet költeni. Ehhez használható helyi fizetési infrastruktúra, egyértelmű szabályok és szélesebb elfogadás kell. Az olasz jegybank eredménye ezért nem a stablecoinok kudarca, hanem annak pontos jelzése, hogy a technológia önmagában még nem oldja meg a határon átnyúló fizetések teljes problémáját.