Miért választják sokan a Uniswapot, ha veszíthetnek rajta?

A Uniswap modellje hosszú távon fenntarthatatlan lehet, veszélyeztetve a DeFi-t és a likviditási szolgáltatók nyereségességét.

Eric Waisanen aggályai: A Uniswap modell hosszú távú fenntarthatósága

A decentralizált pénzügyek (DeFi) egyik legismertebb platformja, a Uniswap modellje körül komoly kérdések merülnek fel, amelyek hosszú távon fenyegethetik a teljes DeFi ökoszisztémát – állítja Eric Waisanen, az Astrovault vezérigazgatója és társalapítója.

2015-ben az Ethereum új szintre emelte a Bitcoin alapjaira épülő technológiát azzal, hogy lehetővé tette fejlesztők számára a decentralizált alkalmazások (dApp) létrehozását. Az Ethereum egyik legnagyobb innovációja a smart contractok bevezetése volt, amelyek forradalmasították a pénzügyi világot, lehetővé téve a decentralizált pénzügyek megszületését.

Az Ethereum gyorsan a kriptopiac központjává vált, és a Bitcoin manifesztumából inspirálódott új projektek arra törekedtek, hogy mindenféle közvetítő kiküszöbölésével alakítsák át az olyan szektorokat, mint a játék, a hitelezés és a kölcsönzés.

Az impermanens veszteség hatása a Uniswap likviditási szolgáltatóira

A Uniswap, az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb DEX, 2018 novemberében indult. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, és 10 millió dollár értékű likviditást gyűjtött össze, amely lehetővé tette a platform fejlődését. A Uniswap V1, majd a V2 és V3 verzióinak bevezetésével tovább bővítette szolgáltatásait, és kiadta saját irányítói tokenjét, a UNI-t.

Bár a platform népszerűsége növekedett, az automata piac készítők (AMM) modellje, amelyet a Uniswap követ, fenntarthatatlan lehet hosszú távon. Az AMM lényege, hogy egy algoritmus biztosítja a folyamatos token kereskedést, ami vonzóvá teszi a decentralizált platformot. Likviditási szolgáltatók (LP-k) adnak pénzt a rendszerbe, és ennek fejében vonzó éves kamatlábakat kapnak.

Azonban az impermanens veszteség miatt, ami az árfolyamok ingadozásából adódik, a likviditási szolgáltatók többsége veszít. Egy 2021-es tanulmány kimutatta, hogy a Uniswap LP-k több mint fele pénzt veszített, annak ellenére, hogy vonzó kamatokat ígértek nekik. Ez arra utal, hogy a befektetők jobban jártak volna, ha egyszerűen csak tartják a tokenjeiket anélkül, hogy azokkal kereskednének.

A probléma súlyosbodott, amikor az Uniswap átállt a koncentrált likviditási modellre, amelynek célja a tőkehatékonyság növelése volt. Ebben a modellben a felhasználók csak meghatározott árkategóriákban kínálhatnak likviditást, ami ugyan a kereskedők számára előnyös, de a likviditásszolgáltatók továbbra is veszteséget szenvednek el, mivel a kereskedések szuboptimális oldalát veszik át.

Még a Uniswap saját UNI tokenje sem termel bevételt, ugyanis a token birtokosai szavazhatnak a hálózat fejlesztésével kapcsolatos döntésekben, de a token önmagában nem generál passzív jövedelmet, mint például egy részvény. A UNI token értéke elsősorban a Uniswap hálózat sikeréhez kötődik. Minél népszerűbb a hálózat, annál értékesebb lehet a UNI token.

Az LP-k nem osztanak meg díjat a protokollal, így a UNI tulajdonosai sem részesülnek közvetlen pénzügyi előnyben az Ethereum rendszerhez való hozzájárulásukból. A lényeg: ha a likviditásszolgáltatók nem nyereségesek, a DeFi egész ökoszisztémájában sem lesz hosszú távú nyereség.

Mi az az impermanens veszteség és hogyan működik?

Az impermanens veszteség egy olyan jelenség, amely a decentralizált tőzsdéken, például a Uniswap-on, a likviditás biztosításával járhat együtt. Amikor egy felhasználó két különböző kriptovalutát biztosít egy likviditási poolhoz, hogy mások ezeket a tokeneket kereskedhessék, akkor az árfolyamok ingadozása miatt veszteséget szenvedhet.

A DEX-ekben az algoritmusok automatikusan igazítják a poolban lévő tokenek arányát a kereslet és a kínálat alapján. Ha például az egyik token ára emelkedik, az algoritmus többet fog ebből a tokenből és kevesebbet a másikból tartani a poolban.

Ha a felhasználó ekkor kivonja a likviditását, akkor kevesebb értékű tokeneket kaphat vissza, mint amennyit eredetileg befizetett. Ez azért van, mert az árfolyamok megváltoztak azóta, hogy a felhasználó a likviditást biztosította. Ezt a különbséget nevezzük impermanens veszteségnek.

Újragondolt DEX-ek

A DeFi nem létezhet likviditási szolgáltatók nélkül. Az, hogy a befektetők nagy része már most is inkább hagyományos eszközökbe fektet, mintsem a DeFi protokollokba, komoly aggodalomra adhat okot. Ha a likviditási szolgáltatók tömegesen kivonják pénzüket a DeFi-ből, az hatalmas problémákat okozhat az egész kriptoipar számára.

Ahhoz, hogy a DEX-ek hosszú távon fenntarthatóak maradjanak, új megközelítésekre van szükség. A likviditási szolgáltatók és a kereskedők érdekeinek összehangolása, valamint a tőkehatékonyság javítása kulcsfontosságú. A hagyományos pénzügyekben, például a bankokban, a likviditási szolgáltatók biztosan számíthatnak hozamra, míg a DeFi-ben ez jelenleg nem garantált.

A transzparencia és a veszteségek követése a legfontosabb lépések ahhoz, hogy a befektetők biztonságban érezzék magukat. A központosított tőzsdék, mint például a Coinbase vagy a Binance, további bevételekre tesznek szert azzal, hogy infrastruktúra-szolgáltatásokat nyújtanak, vagy kamatot szednek az eszközök letétbe helyezéséből. A DEX-ek fejlődhetnek ebbe az irányba, ahol a likviditás nem csak a kereskedési díjakból, hanem egyéb forrásokból is bevételt termelhet.

A DeFi rendszerek rendkívüli lehetőségeket rejtenek, hiszen lehetővé teszik, hogy a befektetők harmadik felek nélkül is részesüljenek a kereskedésből származó díjakból. Ugyanakkor a piacok kezelésével kapcsolatos tapasztalatlanság és a tőkehatékonyság hiánya komoly akadályt jelent.

Ha ezekre a kihívásokra most nem találnak megoldást, akkor a decentralizált rendszerek elveszíthetik az eddig felhalmozott lendületüket. A DEX-ek és a DeFi szektor sikeréhez innovációra van szükség, hogy a befektetők és kereskedők számára vonzóbbá és biztonságosabbá váljanak.